Új élet

1.       nap

Újra itt vagyunk ebben az esztendőben. Elkezdődött az iskola és egy újabb érdekes év. Igaz elsős vagyok ebben az iskolában és még senkit nem ismerek, de már nagyon várom az osztálytársaimat. Az előző iskolában nem igazán szerettek így hát meggyűlt a bajom az emberekkel így apukám ki íratott az iskolából és magán tanuló voltam. A testvérem persze iskolába járt mindig is piszkált azért, mert otthon tanultam és nekem ez az egész eléggé furcsa volt. A naplómba beleírom az eddigi életemet mióta anyukámat elveszítettem és apukám pedig  szóval hát nevelő apukám van nem is akárki amit csak én és a bátyám tud róla aki egy kis hólyag.

- Mindjárt iskola kislány.

- Ne nevezz kislánynak már gimis vagyok különben is ez az év más lesz és hagyjál békén már nem hiszem el.

- Szólsz Michaelnek, hogy nem hagylak békén!? – Sohasem tudott leszállni a témáról, mert ő nem fogadta el apát és még mindig a keresztnevén szólítja. Nem tudom meddig bírom ezt az egészet. Felvettem ma a legjobb ruhámat kiegyenesítettem a hajamat és mikor megállapítottam tökéletesen nézek ki ezért elindultam az autóba. Bradynek már volt tapasztalata a vezetésben hiszen ő egy évvel idősebb nálam és letette a jogosítványt. Én is tervezem jövőre letenni ha jók lesznek az eredményeim. Apa dolgozik ilyenkor és mivel nem volt itt ezért tehát írta, hogy sajnálja és majd este beszámolunk róla.  

- Tele vagyunk új élményekkel. Szerinted mi fog várni a gimiben?

-  A tanuláson kívül? Remélem semmi más hiszen nem tudom még mit fogok kezdeni. Kellene új lány felhozatal.

- Jellemző. Most megyek először iskolába másfél év után és te arra vagy hajlandó összpontosítani, hogy neked kellenek új csajok és más nem számít. Azóta nem láttam fiúkat mióta tudod felrepítettem a tanárt és apa kihozott a suliból. 

- Na azt nem lehet elfelejteni szerintem azóta is ezt emlegeti. – Nevetettünk hiszen ez az eset nyolcadikban történt matematika órán és annyira berezeltem a felelésnél, hogy a szárnyaim kinyíltak és repült velem a tanár néhány métert. Aztán lezuhant és 3 napig a kórházban feküdt és azóta is gondolkozik azon, hogy mi a fene történhetett vele. 

Az iskolába megérkezve meglepődök a sok emberen és azon töprengek vajon lesznek e barátaim. Mindig is gondolkoztam ezen mi lesz ha az új helyre megyek hiszen néha különcnek számítottam és ezt mindig is gyűlöltem. Elválltam a tesómtól a szekrényhez mentem és bepakoltam aztán a terembe érkezve kicsit megszeppentem. Az egyik padsorba beültem és sok volt a fiú és a lány. Persze egyetlen egy hely volt ahova tudtam ülni az is egy srác előtt volt. Elmosolyogtam.

- Szia. Szabad ez a hely?

- Persze nyugodtan csak is rád várt ez a hely. Mondd új vagy még persze sokan azok, de még nem láttalak a városban.

- Igen teljes mértékben új vagyok egy hete költöztünk ide, azóta csak igyekszem meg ismerni a környéket. Elizabeth Morgan. 

- Scott nagyon örülök. Ha azt hiszed nincsen most barátod egyet már szereztél. Ha szeretnéd suli után megmutathatom a környéket. – Elmosolyogtam amikor mondta, hogy megmutatja a környéket így belementem. Megérkezett a tanár és sóhajtottam aztán elkezdődött az óra. Elég unalmas volt hiszen közgázról szólt amit nem kedvelek, de mivel nem volt olyan tárgy ami érdekelt volna így hát ezt választottam, de lehet jól tettem. Mosolyogtam amikor magyarázott a tanár majd párokba osztott minket. Egy fura sráccal kerültem aki Scott mellett ült. Vélhetően ismerték egymást hiszen egymásra néztek és nem tudta, hogy mi a szitu. 

- Ha gondolod én kezdhetek. – Feleltem neki és ő válaszolt.

- Hagyd csak az ilyen nekem egész jól megy tudod az apukám a helyi rendőr helyettes így hát többnyire értem miről van szó. Stylesnak hívnak. Hallottam a nevedet nagyon szép. Te neked nincsen egy testvéred aki eléggé „bunkó magának való és azt hiszi ő a király” típusú.. bocsánat a kifejezésért…  - kérdezte mire kuncogtam.

- Dehogynem pontosan ez jellemző a bátyámra Bradyre. ő sosem kivételezik és ha teheti akkor elüldözi előlem az embereket nem szeretek vele egy fedél alatt lenni. Bár szerencsére, féltesók vagyunk közös nincs bennünk.  Nem is hasonlítunk egymásra. – Ez így igaz. Ő vérbeli kocka és mindig tudja az ember mire gondol én pedig nem tudom mi vagyok.. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy vannak képességeim amit nem tudok és nem is akarok megérteni, mert irányítani nem tudom őket. 

- Á értem.  Akkor, hogyan tudtok kijönni? 

- Sehogy el vagyunk néha jó testvér, de az agyamra tud menni a hülyeségeivel. Figyelj csak te barátja vagy?? – Kérdeztem Scottról és oda fordult amikor biccentettem.

- Ahha a legjobbak gyerek korunk óta 6 éves korunk óta ismerjük egymást mintha a tesóm lenne. Na itt a végszó. Kicsöngettek végre, na mehetünk tesire. 

- Haver az edző mit fog szólni, hogy nem hoztad el a felszerelést?

- Tudja hiszen itt hagytam évvégén. Nem tudtam hova tegyem így megengedte.  – Hárman mentünk a tesire így beszélgettünk és hallgattam miket beszélnek. Amire nem számítottam az-az, hogy a tesómmal van órám.

- Na milyen volt az órád húgi?

- Király.. neked?

- Tök jó. Bár lehetett volna jobb. Ezek. Látom sikerült szerezni barátokat.

- Ahha úgy tűnik, ez itt Styles és Scott fiúk ő a bátyám Brady. 

- Cső.  Azért remélem vigyáztok vele, eléggé hülye tud néha lenni.

- Ahogy te is, szállj le rólam. – majd kiviharzottam az öltözőből és csak futottam.. Már nem bírtam a piszkálódását így tényleg nem sok maradt nekem már az idegekből. 

- Várj meg. 

-  Kérlek egyedül szeretnék lenni. – feleltem Scottnak de beért engem. Csak azért szóltam neki, mert nem tudtam mikor nyílik ki a szárnyam. 

- Ne foglalkozz vele figyelj ha kell szólj nekünk helyre tesszük ki fogunk állni érted most már közénk tartozol nyugodj meg. – ölelt át szorosan és hozzá bújtam. Olyan megnyugtató volt és nem tudom mihez kezdjek. Azt hiszem ez az iskola lesz az eddigi legjobb dolog bennem.

- Barátnőim sincsenek mit gondolsz meddig fogom bírni?

- Megoldjuk rendben. Nem te vagy az egyetlen új, hanem Allison. Ha szeretnéd csinálhatunk este egy bulit. Mit szólsz?

- Jól hangzik köszi. – Mosolygok el és csillog a szemem. Ő is visszamosolygott majd megfogta a kezem és elmentünk az iskolából nem érdekelt minket most ez az egész dolog. Lógás az jobban hangzott.  Sétáltunk és beszélgettünk ez jól esett és végre önmagam lehetek ennek tényleg örültem és ez számított ő is jól érezte magát, de aztán egy váratlan pillanatban…

***

Valami hangot hallottunk és egymásra néztünk és futni kezdtünk a hangfelé. Lehet jobban jártunk volna ha nem indulunk arra, de hát nem tehettünk mást. Nekem ismerős volt ez a hang így meg akartam óvni valakit egy csalódástól. 

- Maradj itt Elizabeth.

- Nem maradok muszáj mennem Scott kérlek..

-Segítség meg akar ölni… - Futott ki a sarokból egy lány és meglepődtünk. Mind a ketten ott voltunk és egy lépés választott el minket attól, hogy mi vár ránk.  Be fordultunk és egy sötét szárnyat vettünk észre. Megfogta a kezemet induljunk, de én kirántottam és elé álltam. Rámosolyogtam az arca…

- Hát itt vagyunk végre..  már vártam a találkozást unokahugom. – Igen ő volt a pokolba taszított unokabátyám Lucifer amit nem tudtam, hogy mikor fog felbukkanni. A szárnyaim védőállásba kinyíltak így Scottra néztem aki meglepődött s hátrált. A szemem is ragyogott, a szárnyam hófehér volt.. 

- Takarodj vissza ahonnan jöttél. Senki nem hívott téged..

- Csak veled megyek vissza.

- Azt el felejtheted… - közöltem és elkezdett villámokat szórni én is kezdtem.. Elég hangosak voltak így megjelent Scotthoz néhány ember közöttük volt a haverja és csak pislogott. Igen én ki voltam ilyenre képezve legalább is nyáron ezen dolgoztam, de nem tökéletesen. 

- Apukád nem tanított meg arra, hogy nem szabad emberek előtt harcolni..?

- nyílván erről a kurzusról lemaradtam… - Közöltem neki és rávicsorogtam majd előkaptam a tőrömet és egy szaltót csinálva belé eresztettem és cigány kerékbe visszaérkeztem. Remélem ez ízlett neki hiszen adhatok még ízelítőt.

- Ez csúcs volt..

- köszönöm, de nem a legjobb technikával csináltam az egészet. – Feleltem és igen tényleg nem a legjobbal csináltam.  Lucifer káromkodott még majd a semmiből jött és távozott.. Persze elfáradtam egy kicsit ránéztem a fiúkra és volt ott még két lány is. 

- Ez meg mi volt? Mi ez az izé? 

- Szárnyak.. Angyal vagyok és ő volt az egyik rokonom mielőtt megkérdezitek igen Lucifer volt.. 

- Azta nem hittem volna, hogy tényleg létezik.. – Mosolyogtam el és nem tudom mit mondhatnék erre? Igen létezik..

- Csak ne mondjátok el senkinek kérlek ezt nem igazán szabad látni, mert én sem tudom még korlátozni ha bár ölni nem fogok viszont ki vagyok önvédelemre képezve.

- Azt láttuk, te az apámnak mit mondasz a rumli miatt?

- Mert?

- Mi történt itt?  - kérdezte a sheriff és megfordultam.

- Apa mi is most érkeztünk ide..

- Ahha persze hiszem is el. 

- Megtámadtak egy lányt és önvédelemből kénytelen voltam alkalmazni egy kis erőszakot. Nem használnék ilyet csak támadáskor.

-          Jól hangzik figyelj majd be kell jönnöd a kapitányságra vallomást tenned. – Bólintottam és a srácokkal még egy darabig ott álltunk és utána elindultunk.. 

- Na mi lesz azzal a bulival?

. Megtartjuk.. – felelték és mosolyogtam…

-          Milyen buli? – Fordultam meg az ismerős hangra és nyeltem egyet.  Erre nem igazán számítottam…  apám pont itt és ránéztem a fiúkra, mellette Brady volt ott.

-          Apa Scott rendezz egy amolyan üdvözöljük az újak bulit elmehetek rá? Ők azok akiket megismertem. – Mutattam be őket és vártam a csodát…